6.rész

                                                                    Justin

NA, JÓ, TALÁN NEM KELLETT VOLNA KIBASZNOM vele rögtön az első feladatnál. Nem volt túl jó ötlet csak annyit írni a füzetébe, hogy Szombat este. Te és én. Autókázunk, aztán dugunk egyet. De bujkált bennem a kisördög, hogy zavarba hozzam a kis Miss Perfectát, amikor be kell mutatnia. Zavarba is jött rendesen.
– Hastings kisasszony?
Remekül szórakozom azon, ahogyan ez a két lábon járó tökéletesség Mrs. Petersonra néz. Hűha! Jó a csaj. A párom kiválóan ért ahhoz, hogy elrejtse az igazi érzelmeit. Tudom, mert én is mindig ezt csinálom.
– Igen? – mondja Chanel, és félrehajtott fejjel mosolyog, mint egy szépségkirálynő.
– Ön következik. Mutassa be Jayt az osztálynak!
Felkönyökölök az asztalra, és kíváncsian várom, mit fog összehadoválni rólam, mit tud kitalálni. Esetleg bevallja, hogy szart sem tud rólam? Látja, hogy milyen laza pózt vettem fel, és a tekintetéből, amely olyan, mint a fényszórók előtt megmerevedő nyúlé, én is látom, hogy telibe találtam.
– Ez itt Justin Bieber – kezdi, és egy icipicit elcsuklik a hangja. Feltámad bennem a düh, amikor a keresztnevemet mondja, de nyugalmat erőltetek magamra, miközben a csaj folytatja a fiktív beszámolót. – Amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan embereket zaklatva, ezen a nyáron a város börtöneiben turnézott, gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla.
A terem hirtelen elcsendesedik. Még Mrs. Peterson is felkapja a fejét. A pokolba, hiszen én is úgy hallgatom a Chanel hazug, rózsaszínre festett ajkairól hulló szavakat, mint a szentírást.
– A titkos vágya az – folytatja –, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson.
Na, persze. Rápillantok a barátomra, Isára, aki remekül szórakozik azon, hogy egy fehér lány hülyét csinált belőlem az egész osztály előtt. Chanel diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa!
Felegyenesedek a székemben, miközben az osztály figyelmesen hallgat.
– Ő Chanel Hastings – mondom a tekintetek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza... izé... amit fel kell.
Nem pontosan ezt írta, de nyilván közel állok az igazsághoz. Közelebb, mint ő, amikor engem mutatott be.
Az osztály hátsó részéből, mis cuates (barátok) felől halk röhögés hallatszik, és Chanel megmerevedik mellettem, mint egy deszka. Azt hiszem, sikerült megsértenem a kényes egóját. Chanel Hastings ahhoz van szokva, hogy mindenki körüludvarolja. Jót tesz neki egy kis hidegzuhany. Tulajdonképpen szívességet teszek neki. És még nem tudja, hogy ezzel még nincs vége.
– Az ő titkos vágya pedig az – teszem hozzá, és az osztály ugyanúgy reagál, mint amikor ő beszélt –, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt.
Amint vártam, a hátsó sorokban füttykoncert és beszólások hada üdvözli a szavaimat.
– Mindent bele, Bieber! – kiabál a barátom, Lucky.
– Én randiznék veled, mamacita! – mondja egy másik.
Diadalmasan belecsapok egy mögöttem ülő Latin Vér– tag, Marcus tenyerébe, de látom, hogy Isa rosszallóan csóválja a fejét. Mi van? Csak egy kicsit elszórakozom ezzel a gazdag tyúkkal az északi oldalról.
Chanel hol Davidre, hol rám mered. Vetek egy pillantást Davidre, és a szememmel üzenem neki, hogy „Gyerünk, pajtás!”. David azonnal elvörösödik, leginkább egy csilipaprikára emlékeztet. Ezek szerint sikerült betörnöm a vadászterületére. Remek.
 – Csendet kérek! – mondja Mrs. Peterson szigorúan. – Köszönöm a nagyon kreatív és... roppant informatív beszámolókat. Hastings kisasszony és Mr. Bieber keressenek fel óra után.
*****
– A bemutatkozásuk nemcsak faragatlan, de tiszteletlen is volt, mind az osztálytársakkal, mind velem szemben – mondja Mrs. Peterson, amikor Chanel és én megállunk az asztala előtt. – Két választásuk van. – A tanárnő egyik kezében a büntetést elrendelő kék cetli, a másikban jegyzetlapok. – Vagy itt kell maradniuk iskola után, vagy pedig holnap benyújtanak egy ötszáz szóból álló esszét arról, hogy mi a tisztelet. Melyik legyen?
Kinyújtom a kezem a kék cetli felé. Chanel a jegyzetlapokat kéri. Nyilván.
– Van valami problémájuk az ülésrenddel? – kérdezi Peterson. Chanel azt mondja, hogy „Igen”, én meg azt, hogy „Nem”.
Peterson leteszi a szemüvegét az asztalra. – Nézzék, az lenne a legjobb, ha még az év vége előtt megpróbálnák megszokni egymást. Chanel, nem fogok más partnert kijelölni önnek. Mind a ketten végzősök, és millióféle emberrel, személyiséggel fognak találkozni az érettségi után. Amennyiben nem akarják a nyarat is az iskolában tölteni, mert megbuktak kémiából, ajánlom, hogy egymással, ne egymás ellen dolgozzanak. Most pedig siessenek a következő órára!
Ennyi. Követem a kis tanulópáromat a folyosóra.
– Szállj már le rólam! – sziszegi mérgesen, és azt kémleli a válla fölött, vajon hányan figyelik, hogy együtt grasszálunk a folyosón.
Mintha én lennék el diablo (az ördög) maga.
– Hosszú ujjú valamit vegyél fel szombaton – mondom neki, és tudom, hogy lassan a tűrőképessége határára érek. Általában nem űzök hobbit abból, hogy a fehér tyúkokat piszkáljam, de ez itt kitűnő alany. Ez közöttük a legnépszerűbb, a legkívánatosabb, ráadásul magára is veszi a dolgot. – Elég hideg van a motor hátsó ülésén.
– Ide figyelj, Jay! – mondja, és hirtelen a szemembe néz, a válla mögé seperve napcsókolta fürtjeit. Jéghideg tekintettel mered rám.
– Nem randizom bandatagokkal, és nem drogozom.
– Én sem randizom a fiúkkal – mondom, és közelebb lépek hozzá. – És nem is drogozom.
– Na, persze. Csodálkozom is, hogy nem elvonón vagy valami javítóintézetben ücsörögsz.
– Azt hiszed, hogy ismersz, ugye?
– Éppen eleget tudok rólad. – Karba teszi a kezét, de aztán lefelé pillant, mintha az jutna eszébe, hogy ettől a póztól jobban kimerednek a chichijei, és aztán le is engedi a karját.
Próbálok nem a chichikre összpontosítani, miközben közelebb lépek hozzá. – Te köptél be Aguirrénél?
Hátralép. – És ha igen?
– Mujer, te félsz tőlem. – Ez nem kérdés volt. De a saját szájából akarom hallani, hogy miért tette.
– Ebben az iskolában a legtöbben azt gondolják, hogy ha csúnyán néznek rád, azonnal lepuffantod őket.
– Hű, már füstöl is a pisztolyom csöve! Akkor miért nem menekülsz előlem, hiszen egy mexicano rosszfiú vagyok! He?
– Menekülnék én, ha tudnék.
Itt lesz elegem ebből a kis picsából. Ideje felborzolnom a tollaimat, hogy megtudja, ki itt a főnök. Odalépek mellé, és belesuttogom a fülébe: – Nézz szembe a tényekkel! Túl tökéletes az életed. Éjszaka is biztosan arról álmodsz, hogyan sikálhatnád még ragyogóbbra ezt a liliomszínű tökélyt. – Ó, a fenébe! Vanília illatú a parfümje vagy a testápolója. Süteményre emlékeztet. Szeretem a süteményt, úgyhogy innentől akár rossz irányba is fordulhatnak a dolgok. – Az, hogy közel mész a tűzhöz, chica, nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is égeted magad.
– Életed végéig bánni fogod, ha hozzáérsz, Bieber! – hallom David hangját. Nagy, fehér fogaival és a tüsi hajból kiálló vitorlafüleivel burróra, szamárra emlékeztet. – Takarodj a közeléből!
– David – mondja Chanel –, minden oké, megbirkózom vele.
 Burro–fej hozza az erősítést: három tésztaképű srác áll mögötte. Felmérem Burro–fejet és a katonáit, hogy lássam, elbírok–e velük egyedül. Úgy döntök, futhatnak a pénzük után. – Amikor elég erős leszel ahhoz, hogy a nagyok között is játszhass, kisfiú, akkor majd meghallgatom azt a sok mierdát, ami a szádból ömlik! – mondom.
Több diák is gyülekezik körülöttünk, de hagynak helyet a verekedéshez, amely valószínűleg rövid, durva és véres lesz. Kevesen tudják, hogy Burro–fej gyáva nyúl. Ez alkalommal erősítése is van, szóval van esély arra, hogy végigcsinálja. Én mindig készen állok a verekedésre, már több bunyóban voltam, mint ahány ujj van a kezemen és a lábamon. Ezt hegek is bizonyítják.
– David, nem ér annyit a srác – mondja Chanel.
Köszi, mamacita. Majd visszakapod. 
– Engem fenyegetsz, Bieber? – ugatja Colin, meg sem hallva a csaját.
– Nem, seggfej – mondom, és végigmérem. – Csak a hozzád hasonló kis pöcsök fenyegetőznek. Chanel leparkol David előtt, és a mellkasára teszi a kezét. – Ne hallgass rá! – mondja.
– Nem félek tőled. Az apám ügyvéd – dicsekszik David, és átkarolja Chanel vállát. – Ez a csaj az enyém. Ezt sohase feledd!
– Akkor tegyél rá pórázt! – javasolom neki. – Mert még a végén kísértésbe esik, és új gazdát keres magának.
A barátom, Ryan lép mellém. – Andas bien, Jay.
– Igen, Paco – mondom neki, és látom, hogy két tanár meg egy rendőregyenruhás fickó közeledik a folyosón. Pontosan ezt akarja Smith, tökéletes az időzítése, most akár ki is rúgathatna. Nem esem bele a csapdájába, nem akarok Aguirre céltáblája lenni. – Sí, minden bien. – Chanelhez fordulok; – Később találkozunk, mamacita. Már alig várom, hogy lássam, működik–e közöttünk a kémia.
Chanel undorodva az égnek emeli pisze orrát, mintha egy eltaposnivaló csótány volnék, én pedig sietősen távozom, nem hiányzik a büntetés után még egy felfüggesztés is.