![Sweet Dreams [Justin Bieber Fanfiction]](http://3.bp.blogspot.com/-EoDHJKOrNUw/WC8-9bZMVMI/AAAAAAAABaQ/PINgfuC_-cIlwb7T-EHZlLoCvCRpWv8sgCK4B/s1600/fejl%25C3%25A9c.png)
Sziasztok Drágaszágaim! ❤
Megérkezett az első rész, lehet némelyikőtöknek ismerős lesz. Egy könyv alapján van, gondoltam elhozom nektek. Én imádtam a könyvet, és az első saját könyvem :D Mivel én faltam a sorokat, leírom nektek is csak változtatok rajta. Remélem nektek is tetszeni fog :*
Könyv: Simon Elkeles Perfect Chemistry (Tökéletes Kémia)
A vonzás szabályai
Láncreakció
Sok sok puszit nektek, jó olvasást :)
Chanel
Mindenki úgy tudja, hogy tökéletes vagyok. Tökéletes az életem. Tökéletes a ruhám. Még a családom is tökéletes. Bár ennek pont az ellenkezője igaz, iszonyú sokat dolgoztam azon,hogy fenntartsam a látszatát: nekem mindenem megvan. Az igazság - ha valamiképpen napvilágra kerülne - alaposan megtépázná az életemről alkotott meseszerű képet.
Állok a fürdőszobában a tükör előtt, a hangszórókból bömböl a zene, és már a harmadik félresikerült vonalat törlöm le a szemem alól. Reszket a kezem, a fene egye meg! Tulajdonképpen nem szabadna ennyire kiborulnom attól, hogy ma kezdődik az utolsó évem a középiskolámban, és hogy a hosszú nyári szünet után ma találkozom először a pasimmal, de rosszul indult a nap. Először a hajsütőm mondta fel a szolgálatot, Aztán lepattant a gomb a kedvenc blúzomról. Most meg a szemceruza döntött úgy, hogy önálló életre kel. Ha rajtam múlna, visszabújnék az ágyikómba, és egész nap csokis kekszet majszolnék.
-Channel, gyere már le! - szűrődik fel anyám hangja a hallból.
Első nekifutásra szeretném meg sem hallani, de az nem vezetne jóra, és kinek hiányzik kora reggel egy veszekedés, fejfájás meg ordítozás?
-Mindjárt lent vagyok! - kiabálom. Reménykedem benne, hogy a szemceruza megembereli magát, és végre elkészülhetek.
Csodák csodájára, sikerül egyenes vonalat húznom. Lehajlítottam a ceruzát a mosdókagyló mellé, majd kétszer, sót háromszor is megnézem az eredményt a tükörben, aztán kikapcsolom a zenét, és lerobogok a lépcsőn.
Anyám a lépcső aljánál vár, és szemét gyorsan végigfuttatja az öltözékemen. Kihúzom magam. Tudom, tudom. Tizennyolc éves vagyok, tehát kit érdekel, hogy mit mond az anyám? Csak az érti, hogy miért tartok mégis a véleményétől, aki ismer bennünket. Az anyám idegbeteg. Nem az a fajta, aki kis pirulákkal kordában tudja tartani az állapotát. Amikor ő kiborul, az egész családnak vele kell szenvednie. Szerintem apa azért jár már kora reggel dolgozni, hogy ne találkozzon anyával, és még véletlenül se legyen az útjában.
-A nadrág ronda, az öv jó ötlet - mondja anya, és ujjaival egyenként a kritizált darabokra felé bök. - Megfájdult a fejem attól hangzavartól, amit te zenének nevezel. Hála istennek, hogy végre csend van.
-Neked is jó reggelt, anya! - mondom, majd lelépek az utolsó lépcsőfokról, és puszit nyomok az arcára. Anya erős parfümjének illata megcsavarja az orromat, amikor közel hajolok hozzá. Pompásan fest a Ralp Lauren Blue Label teniszruhában. Az fix, hogy senki sem merne ujjal mutogatni rá és kritizálni az öltözékét.
-Vettem neked a kedvenc muffinodból az első napra - mondja anya, és előhúz egy papírzacskót a háta mögül.
-Kösz, nem kérem - válaszolom, és testvéremet keresve körülnéznek. - Hol van Zoe?
-A konyhában.
-Megjött már az új gondozó?
-A neve Amanda, és nem, még nincs itt. Egy óra múlva érkezik.
-Elmondtad neki, hogy a gyapjú irritálja Zoe bőrét? Meg hogy esetleg meghúzza majd a hátát? - A nővérem Little-kóros, és visszamaradt a fejlődésben. Mutogatással mindig a tudtunk adja,hogy nem bírja a gyapjú érintését a bőrén A hajhúzogatás az új műsorszáma, és okozott már vele némi kellemetlenséget. Utóbbi a mi házunkban felér egy világháborús konfliktussal, tehát célszerű elkerülni.
-Igen, és igen Chanel. Ma reggel beszéltem a nővéred fejével. Ha továbbra is makacskodik, ez a gondozó is le fog lépni.
Bemegyek a konyhába, mert nem akarom hallani anyám újabb elméletét arról, hogy mitől lesz Zoe agresszív. A nővérem az asztalnál gubbaszt a tolószékében, és buzgón kanalazza a pépesített ételt, amely máris szétkenődött az arcán, és álláról csöpög, mint Zoe- bár már elmúlt 20 - nem képes úgy rágni és nyelni, mint az egészséges emberek.
-Helló, Zoe! - mondom neki, és megtörlöm az arcát egy szalvétával. - Első nap az iskolába. Kívánj szerencsét!
Zoe kitárja reszkető karjait, és megajándékoz egy féloldalas mosollyal. Imádom a mosolyát.
-Meg akarsz ölelni? - kérdezem tőle, pedig tudom, hogy pontosan ezt akarja. Az orvosok az tanácsolják, hogy minél többet beszélgessünk Zoe-val, mert akkor könnyebb dolgunk lesz vele.
Zoe bólint. Hozzábújok, de vigyázok, nehogy elérhesse a hajamat. Amikor kiegyenesedem, anyám felhorkant. Olyan érzés, mint mikor a bíró füttye félbeszakítja a meccset. Nekem meg a napomat.
-Chan, így nem mehetsz iskolába.
-Hogy így?
Megcsóválja a fejét, és bosszankodva felsóhajt. - Nézd meg a blúzodat!
Lepillantok, és egy nagy, nedves foltot látok a Calvin Klein blúzomon. Hoppá! Zoe nyála. Ránézek a nővéremre, és az arckifejezése elárulja, amit képtelen szavakba önteni. Zoe sajnálja. Zoe nem akarta összenyálazni a ruhámat.
-Nincs gáz - mondom neki, bár sejtem, hogy elcseszte a "tökéletes" fellépőmet.
Anya összeráncolt homlokkal bevizez egy papírtörlőt, és megpróbálja felitatni a foltot. Mintha kétéves lennék.
-Menj fel, és öltözz át!
-Anya, hiszen ez csak őszibarack! - mondom, de tudom, pengeélen egyensúlyozom, és ez a vita könnyen ordítozássá fajulhat. Az pedig semmiképpen nem akarom, hogy a nővérem elszomorodjon.
-Az őszibarack foltot hagy. Ugye te sem akarod, hogy bárki igénytelennel gondoljon?
-Rendben. - Jó lenne, ha anya a mai napot jobb napjai közé sorolná, mert akkor nem piszkál annyit.
Nyomok egy csókot nővérem feje búbjára, mert szeretném, ha érezné, hogy engem egyáltalán nem érdekel a folt. - Suli után jövök - csicsergem vidáman, hogy ne rondítsak bele a reggeli jó hangulatba -, aztán folytatjuk a sakkot.
Felfutok a lépcsőn, kettesével szedem a fokokat. Amikor beesek a szobába, egy pillantást vetek az órámra. Jaj ne! Már tíz perccel elmúlt hét. A barátnőm, Lisa totál kifog akadni, ha késve megyek érte. Kiráncigálok a fiókból egy világoskék sálat a gardróbból, és remélem, hogy az is elég lesz. Ha rendesen megkötöm, talán nem veszik majd észre a foltot.
Mikor leérek a lépcsőn, anyám még mindig a hallban áll, és megint megszemléli a külsőmet - Tetszik a sál.
Micsoda megkönnyebbülés.
Amikor elkocogok mellette, a kezembe nyomja a muffint. - Majd az úron megeszed.
Elveszem tőle a sütemény. Az autó felé menet, szinte oda sem figyelve,beleharapok. Sajnos nem áfonyád, pedig az a kedvencem. Banános-mogyorós, egy kicsit túl sok benne a banán. Önmagamra ismerek benne: a tökéletes külső egy született vesztest takar.
-A neve Amanda, és nem, még nincs itt. Egy óra múlva érkezik.
-Elmondtad neki, hogy a gyapjú irritálja Zoe bőrét? Meg hogy esetleg meghúzza majd a hátát? - A nővérem Little-kóros, és visszamaradt a fejlődésben. Mutogatással mindig a tudtunk adja,hogy nem bírja a gyapjú érintését a bőrén A hajhúzogatás az új műsorszáma, és okozott már vele némi kellemetlenséget. Utóbbi a mi házunkban felér egy világháborús konfliktussal, tehát célszerű elkerülni.
-Igen, és igen Chanel. Ma reggel beszéltem a nővéred fejével. Ha továbbra is makacskodik, ez a gondozó is le fog lépni.
Bemegyek a konyhába, mert nem akarom hallani anyám újabb elméletét arról, hogy mitől lesz Zoe agresszív. A nővérem az asztalnál gubbaszt a tolószékében, és buzgón kanalazza a pépesített ételt, amely máris szétkenődött az arcán, és álláról csöpög, mint Zoe- bár már elmúlt 20 - nem képes úgy rágni és nyelni, mint az egészséges emberek.
-Helló, Zoe! - mondom neki, és megtörlöm az arcát egy szalvétával. - Első nap az iskolába. Kívánj szerencsét!
Zoe kitárja reszkető karjait, és megajándékoz egy féloldalas mosollyal. Imádom a mosolyát.
-Meg akarsz ölelni? - kérdezem tőle, pedig tudom, hogy pontosan ezt akarja. Az orvosok az tanácsolják, hogy minél többet beszélgessünk Zoe-val, mert akkor könnyebb dolgunk lesz vele.
Zoe bólint. Hozzábújok, de vigyázok, nehogy elérhesse a hajamat. Amikor kiegyenesedem, anyám felhorkant. Olyan érzés, mint mikor a bíró füttye félbeszakítja a meccset. Nekem meg a napomat.
-Chan, így nem mehetsz iskolába.
-Hogy így?
Megcsóválja a fejét, és bosszankodva felsóhajt. - Nézd meg a blúzodat!
Lepillantok, és egy nagy, nedves foltot látok a Calvin Klein blúzomon. Hoppá! Zoe nyála. Ránézek a nővéremre, és az arckifejezése elárulja, amit képtelen szavakba önteni. Zoe sajnálja. Zoe nem akarta összenyálazni a ruhámat.
-Nincs gáz - mondom neki, bár sejtem, hogy elcseszte a "tökéletes" fellépőmet.
Anya összeráncolt homlokkal bevizez egy papírtörlőt, és megpróbálja felitatni a foltot. Mintha kétéves lennék.
-Menj fel, és öltözz át!
-Anya, hiszen ez csak őszibarack! - mondom, de tudom, pengeélen egyensúlyozom, és ez a vita könnyen ordítozássá fajulhat. Az pedig semmiképpen nem akarom, hogy a nővérem elszomorodjon.
-Az őszibarack foltot hagy. Ugye te sem akarod, hogy bárki igénytelennel gondoljon?
-Rendben. - Jó lenne, ha anya a mai napot jobb napjai közé sorolná, mert akkor nem piszkál annyit.
Nyomok egy csókot nővérem feje búbjára, mert szeretném, ha érezné, hogy engem egyáltalán nem érdekel a folt. - Suli után jövök - csicsergem vidáman, hogy ne rondítsak bele a reggeli jó hangulatba -, aztán folytatjuk a sakkot.
Felfutok a lépcsőn, kettesével szedem a fokokat. Amikor beesek a szobába, egy pillantást vetek az órámra. Jaj ne! Már tíz perccel elmúlt hét. A barátnőm, Lisa totál kifog akadni, ha késve megyek érte. Kiráncigálok a fiókból egy világoskék sálat a gardróbból, és remélem, hogy az is elég lesz. Ha rendesen megkötöm, talán nem veszik majd észre a foltot.
Mikor leérek a lépcsőn, anyám még mindig a hallban áll, és megint megszemléli a külsőmet - Tetszik a sál.
Micsoda megkönnyebbülés.
Amikor elkocogok mellette, a kezembe nyomja a muffint. - Majd az úron megeszed.
Elveszem tőle a sütemény. Az autó felé menet, szinte oda sem figyelve,beleharapok. Sajnos nem áfonyád, pedig az a kedvencem. Banános-mogyorós, egy kicsit túl sok benne a banán. Önmagamra ismerek benne: a tökéletes külső egy született vesztest takar.
