7.rész

Hey beliebers! Sajnálom a rengeteg késést, nem akarok kifogásokat keresni, de az iskola minden energiámat elveszi. Ezt egy extra hosszú rész nektek!
xoxo.
Norina


                                                                  Chanel

AZ ÓRÁK UTÁN ÉPPEN AZ ÖLTÖZŐSZEKRÉNYEMNÉL MATATOK, amikor a barátnőim, Morgan, Madison és Megan odajönnek hozzám. Lisa a fairfieldi M faktornak hívja őket.
Morgan megölel. – Jaj, istenem, ugye jól vagy? – kérdezi, miközben hátrahajtott fejjel vizslat.
– Hallom, hogy David megvédett. Micsoda srác! Olyan szerencsés vagy, Chan! – mondja Madison, és rakoncátlan göndör fürtjei minden szót vidám ugrándozással kísérnek.
– Nem volt akkora gáz – motyogom, de kíváncsi vagyok, hogy a történtek hogyan alakultak át az iskola pletykahálózatában.
– De mit mondott Jay pontosan? – kérdezi Megan. – Caitlin a mobiljával lefotózta Jayt és Davidet a folyosón, de még mindig nem értem, hogy mi történt.
– Lányok, ugye nem akartok elkésni az edzésről? – kiáltja Darlene a folyosó végéből. Mire odakapjuk a fejünket, már el is tűnik.
Megan kinyitja a szekrényét, amely az enyém mellett van, és kirángatja a pomponjait. – Jaj, de utálom, mikor Darlene Small tanárnő seggét nyalja! – morogja az orra alatt.
Bezárom a szekrényt, és elindulunk a sportpálya felé. – Szerintem a táncba fojtja a bánatát, mert Tylernek vissza kell mennie a főiskolára.
Morgan a szemét forgatja. – Ja, persze. Nekem még pasim sincsen, így aztán tőlem ne számítson együttérzésre.
– De tőlem sem! Most komolyan, az a csaj állandóan pasizik – fűzi hozzá Madison.
Mikor kiérünk a pályára, az egész csapat a füvön ücsörög, és Small tanárnőre vár. Hála istennek, nem késtünk el.
– Még mindig alig tudom elhinni, hogy Justin Bieber lett a tanulópárod – mondja Darlene halkan, amikor lehuppanok mellé egy üres helyre.
– Cseréljünk? – kérdezem tőle, bár tudom, hogy Mrs. Peterson úgysem engedné meg. Ezt világosan megmondta.
Darlene úgy tesz, mintha okádna, és suttogva folytatja; – Kizárt dolog. Én nem vegyülök déliekkel. Annak soha sem lehet jó vége. Emlékszel, amikor tavaly Alyssa McDaniel randizott azzal a sráccal... mi is volt a neve?
– Jason Avila? – kérdezek vissza halkan.
Darlene megborzong. – Néhány hét alatt elérte, hogy kiközösítsék. A déli lányok gyűlölték, mert közülük való pasit fogott magának, velünk meg nem lógott többet. Olyanok voltak azok kerten, mintha egy lakatlan szigetre száműzték volna őket. Szerencsére Alyssának volt annyi esze, hogy szakítson.
Ekkor Small tanárnő jelenik meg egy CD–lejátszóval a hóna alatt, és panaszkodni kezd, hogy a lejátszó nem volt a helyén, ezért késett.
Amikor Small tanárnő azt kéri, hogy kezdjünk el nyújtani, Lisa félretolja Darlene–t, hogy beszélhessen velem.
– Bajban vagy, csajszi – mondja.
– Miért?
Sierra az iskola szeme és füle, mindenről tud, ami a Fairfieldben zajlik.
A legjobb barátnőm a következőkről informál; – Állítólag Sharon Morgen nagyon keres.
Jaj, ne már! Sharon Jay excsaja. Igyekszem nem a legrosszabbra gondolni, de ez elég nehéz, mert Sharon nem kicsit kemény csaj a vörösre festett karmaival és a tűsarkú, fekete csizmájával. Féltékeny lett azért, mert én lettem Jay tanulópárja kémián? Vagy azért dühös, mert bemártottam az expasiját a dirinél?
Pedig az igazság az, hogy még csak nem is én köptem be. Engem is behívattak dr. Aguirre irodájába, mert valaki, aki látta az incidenst a parkolóban, és tanúja volt a csörténknek az iskola előtt, beszámolt róla az igazgatónak. Ami azért röhejes, mert tulajdonképpen semmi sem történt.
Aguirre nem hitt nekem. Azt gondolta, túlságosan félek Jaytől, ezért nem merem megmondani az igazságot. Akkor még nem féltem.
Most már igen.
Sharon Morgen  fél kézzel is elbánik velem. Kinézem belőle, hogy ért a lőfegyverekhez is, nekem viszont csak egyetlen fegyverem van: a pomponom. Az meg valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy Sharont elijessze.
Ha csak szócsatát vívnánk, még lenne esélyem, de ökölharc esetén végem van. A fiúk azért verekednek, mert egy ősi ösztön vagy gén vagy valami arra kényszeríti őket, hogy fizikálisán is bizonyítsanak.
Talán Carmen is bizonyítani akar valamit, de erre momentán semmi szükség. Nem jelentek a számára fenyegetést, de hogyan adhatnám a tudtára? Most menjek oda hozzá, és mondjam azt neki, hogy „Hé, Carmen! Nem fogok rászállni a pasidra, és nem én köptem be Aguirrénél!”? Hát, lehet, hogy ez lenne a legjobb...
A legtöbb ember azt gondolja, hogy engem igazából semmi sem izgat. Nem fogom felvilágosítani őket arról, hogy nem így van. Túl sokat és túl régóta dolgozom azon, hogy fenntartsam a látszatot, nem fogom hagyni, hogy egy bandatag meg a nője kibillentsen a szerepemből.
– Kit érdekel? – mondom Lisanak.
A legjobb barátnőm megcsóválja a fejét. – Ismerlek, Chan. Ideges lettél – suttogja.
Ettől az állítástól még idegesebb lettem, mint attól, hogy Sharon keres. Igyekszem mindenkit távol tartani magamtól... nem akarom, hogy megtudják, mit jelent az én bőrömben és az én családomban élni. De Lisa mindenkinél többet tud rólam. Néha eszembe jut, hogy jegelnem kellene ezt a barátságot egy időre, nehogy Lisa túl közel kerüljön a tűzhöz.
Tudom, tudom: paranoiás vagyok. Lisa igaz jó barát, akkor is mellettem állt, amikor tavaly bőgtem anya idegösszeomlása miatt, pedig el sem mondtam neki, hogy miért sírok. Hagyta, hogy a vállán vinnyogjam ki magam, és nem faggatott a részletekről.
Nem akarom úgy végezni, mint az anyám. Ettől rettegek a legjobban.
Small tanárnő beállít bennünket, és elindítja a direkt nekünk összeállított zenét, én pedig elkezdem a számolást. Hiphopot és rapet kevertek a gyakorlatunkhoz. A gyakorlat neve „Nagy, hamis buldogok”, mert a csapatnak a buldog a kabalája. A testem nagyon érzi a ritmust. Ezért imádok a csapat tagja lenni. A zene magával ragad, és elfeledteti velem az otthoni gondokat. A zene az én drogom, az egyetlen dolog, ami elkábít.
– Small tanárnő, nem kezdhetnénk a csonka T pozícióval a T helyett, ahogyan korábban is gyakoroltuk? – kérdezem. – Aztán lemennénk lapos V pozícióba, hogy a magas V Morgannel, Isabellel és Caitlinnel előrejöhessen. Szerintem így mutatósabb lenne.
Small tanárnő elmosolyodik. Tetszik neki a javaslat. – Jó ötlet, Chanel. Próbáljuk ki! Csonka T–vel kezdünk, könyök behajlítva. Az átállás alatt Morgan, Isabell és Caitlin jöjjön előre. Ne felejtsétek cl ellazítani a vállatokat! Sierra, a csuklód a karod meghosszabbítása legyen, ne hajlítsd be!
– Igenis, asszonyom – mondja mögöttem Lisa.
Small tanárnő újra elindítja a zenét. A ritmus, a szöveg, a hangszerek... bekúsznak az ereimbe, és azonnal jobb kedvre derítenek, lehetek akármilyen depis. Amikor együtt táncolok a lányokkal, megfeledkezem Sharonról, Jayről, az anyámról és minden másról.
A dal túl gyorsan véget ér. Én még szeretném élvezni a zenét, de Small tanárnő kikapcsolja a lejátszót. Másodjára már jobban ment, de a formáción még dolgozni kell, és az új tagoknak a lépéskombiniációkkal is gondjuk akad.
– Chanel, te tanítsd meg az alaplépéseket az újoncoknak, aztán majd csapatban is megpróbáljuk. Darlene, te pedig vedd át a koreográfiát a többiekkel! – utasít Small tanárnő, és a kezembe nyomja ;i lejátszót.
Isabell az én csapatomban van. Letérdel, és kortyol egyet az üvegéből. – Ne aggódj Sharon miatt! – mondja. – A legtöbbször csak ugat, de nem harap.
– Köszi – mondom. Isabell nagyon tökös csajnak néz ki a Latin Vér–fejkendőjével és a három szemöldökpiercingjével. Amikor éppen nem táncol, karba tett kézzel figyel. De nagyon kedves a tekintete. És sokat mosolyog. A mosolya sokat szelídít a külsején, és ha a vörös Latin Vér–fejkendő helyett rózsaszín szalagot kötne a hajába, egészen kislányos lehetne, – Együtt járunk kémiára, igaz? – kérdezem.
Bólint.
– Ismered Justin Biebert?
Ismét bólint.
– Igazak a róla szóló pletykák? – kérdezem óvatosan, mert nem lehetek biztos abban, hogyan fog reagálni a kíváncsiskodásomra. Ha nem vigyázok, még a végén ő is rám száll.
Isabell hosszú barna haja meglebben, amikor beszélni kezd. – Az attól függ, melyik pletykákra gondolsz.
Már éppen belefognék, hogy felsoroljam, mire gondolok: hogy Jay drogozik, meg letartóztatták, de Isabell megszólal: – Ide figyelj, Chanel! – mondja. – Te és én sohasem leszünk barátnők. De azt el kell mondanom neked, hogy bármilyen bunkó is volt Jay ma veled, nem olyan rossz fiú, mint ahogyan pletykálják. Még csak annyira sem rossz, mint amilyennek látszani szeretne.
Mielőtt tovább kérdezősködhetnék, Isabell visszaáll a formációba.
Másfél órával később, amikor mindannyian kimerültén és nyűgösen terülünk el, és még én is úgy érzem, ennyi pont elég volt, vége az edzésnek. Nem felejtek el odamenni az izzadt Isabellhez, és megmondani neki, milyen nagyszerű munkát végzett.
– Tényleg? – kérdezi, és meglepettnek tűnik.
– Gyorsan tanulsz – mondom neki. így igaz. Ahhoz képest, hogy a középiskola első három évében még csak meg sem próbált bekerülni a csapatba, nagyon gyorsan elsajátította a lépéseket. – Ezért tettünk az első sorba.
Isabell szája még mindig tátva van a csodálkozástól, én meg arra gondolok, vajon hisz–e azoknak a pletykáknak, amelyek rólam szólnak. Nem, sohasem leszünk barátnők. De az is biztos, hogy ellenségek sem.
Edzés után Lisaval – aki buzgón SMS–ezik a pasijával, Matthew – együtt megyünk a kocsimhoz.
Valaki egy papírcetlit dugott az ablaktörlő alá. Kihúzom. Jay kék cetlije az. Összegyűröm, és a táskámba dobom.
– Mi volt az? – kérdezi Lisa.
– Semmi – mondom, és reménykedem benne, hogy megérti, nem akarok beszélni róla. – Csajok, várjatok már! – kiabál Darlene, és felénk rohan. – Találkoztam Daviddel a focipályán. Azt üzeni, hogy várjátok meg.
Az órámra pillantok. Már majdnem hat óra van, haza akarok menni, hogy segítsek Amandanak elkészíteni a nővérem vacsoráját. – Nem lehet.
– Matt visszaírt – mondja Lisa. – Mindannyiunkat meghívott hozzájuk pizzázni.
– Én mehetek – mondja Darlene. – Halálra unom magam most, hogy Tyler visszament a Purdue–ra, és valószínűleg hetekig haza sem jön.
Lisa megint SMS–t küld. – Nem arról volt szó, hogy a jövő hétvégén meglátogatod?
Darlene csípőre teszi a kezét. – De úgy volt, csak aztán Tyler telefonált, hogy minden tagjelöltnek, aki be akar kerülni a diákszövetségbe, a koliban kell aludnia, mert lesz valami beavatási cécó. Tőlem azt csinál, amit akar, de remélem, a pénisze azért megmarad.
Amint Darlene kiejti a pénisz szót, a kulcsaimért nyúlok. Ha ez a csaj péniszekről és a szexről kezd el értekezni, akkor jobb, ha az ember kényelmesen hátradől, mert a lamentálásnak reggelig sem lesz vége. És mivel én nem óhajtom megosztani vele a (nem létező) szexuális élményeimet, jobb, ha elhúzok. Most kell menekülőre fogni.
Miközben az ujjamon pörgetem a kulcsokat, Lisa kiböki, hogy ő Mattel megy haza, így nekem egyedül kell elindulnom. Szeretek egyedül lenni. Legalább senki előtt nem kell színészkednem. Hallgathatok hangosan is zenét.
Nem élvezhetem sokáig a zeneszámokat, mert érzem, hogy a mobilom vibrálni kezd. Kihúzom a zsebemből. Két hangpostaüzenet és egy SMS. Mind Davidtől.
Visszahívom a mobilján. – Chan, hol vagy? – kérdezi.
– Elindultam haza.
– Gyere már át Mattékhoz!
– A nővéremnek új gondozója van – magyarázkodom. – Segítenem kell neki.
– Még mindig azért vagy dühös, mert megfenyegettem a maffiózó tanulópárodat? –
 Nem vagyok dühös. Csak felbosszantottál. Mondtam, hogy megbirkózom vele, és oda sem figyeltél rám. És jelenetet rendeztél a folyosón. Nagyon jól tudod, hogy nem én akartam a tanulópárja lenni – teszem hozzá.
– Tudom, Chan. De úgy utálom azt a csávót. Ne haragudj!
– Nem haragszom – mondom. – Csak nem szeretem, amikor ok nélkül felhúzod magad.
– Én meg azt nem szerettem, hogy az a fickó a füledbe sugdosott.
Megfájdul a fejem, de nagyon. Nem szeretném, hogy David minden egyes alkalommal jelenetet rendezzen, amikor egy srác hozzám szól. Még sohasem tett ilyet korábban, de miatta most még többen felfigyeltek rám, még többen pletykálnak rólam. Én ezt nem akarom. – Jól van, felejtsük el, oké?
– Részemről rendben. Hívj fel este! – mondja. – De ha korán el tudsz szabadulni, és mégis eljönnél Mattékhoz, én ott várlak.
Amikor hazaérek, Amanda Zoe szobájában van az első emeleten. Próbálja lecserélni a nővérem szivárgásmentes pelenkáját, de rossz irányba fordította Zoet. Ott van a feje, ahol a lábának kellene lennie, az egyik lába ráadásul le is lóg az ágyról... kész katasztrófa, Amanda meg úgy nyög, mintha a világ legbonyolultabb feladatot bízták volna rá.
Szerintem anya ajánlólevelet sem kért tőle.
–Majd én megcsinálom – mondom Amandanak, és félretolom. Kicsi korom óta ki tudom cserélni a nővérem pelenkáját. Zoe többet nyom nálam, nem egyszerű mozgatni, de ha jól csinálja az ember, gyorsan megvan, teljesen felesleges ekkora műsort rendezni belőle.
A nővérem szélesen elmosolyodik, amikor meglát: – Cha!
Zoe képtelen egész szavakat kiejteni, rövidítéseket használ.
A Cha Chanelt jelent, tehát visszavigyorgok rá, és kényelmesen eligazítom az ágyán. – Szevasz csajszika, vacsoráznál? – kérdezem, miközben nedves törlőkendőket húzok elő a dobozból, és próbálok oda se figyelni arra, amit az alfelével csinálok.
Feladok rá egy új szivárgásbiztos pelenkát, és egy frissen mosott melegítőalsót, miközben Amanda az ágy végénél álldogál. Megpróbálom elmagyarázni neki, hogy mit miért csinálok, de egy gyors pillantással felmérem, hogy oda sem figyel.
– Az anyja azt mondta, hogy ha maga hazaér, én elmehetek – mondja.
– Rendben – felelem kézmosás közben, és mire megfordulok, már nincs is ott.
Begurítom Zoet a konyhába. A rendszerint makulátlanul tiszta konyhánk most katasztrófa sújtotta övezet. Amanda nem mosogatott el, és azzal sem fárasztotta magát, hogy alaposan felmosson Zoe után.
Elkészítem Zoe vacsoráját, és feltörlöm a padlót.
A nővérem beszélgetni próbál. – Sko – nyögi, amiből én rögtön tudom, hogy az iskolát érti alatta.
– Ja, ez volt az első nap – mesélem neki, miközben összeturmixolom az ételét, és megterítek. Belekanalazom az ételt a szájába, és tovább mondom a magamét. – Az új kémiatanár, Mrs. Peterson olyan, mint egy kiképző őrmester. Megnéztem a tanmenetet. A nő minden héten dogát írat. Nem lesz könnyű évünk.
A nővérem rám néz, megemészti a hallottakat. Az arckifejezése elárulja, hogy megért és támogat engem, még ha nem is mondja ki. Mert minden szóval meg kellene küzdenie. Néha szeretném kimondani helyette a szavakat, mert átérzem a frusztrációját.
– Nem tetszett Amanda? – kérdezem csendesen. A nővérem megrázza a fejét. Nem akar erről beszélni, mert összeszorítja a száját. – Legyél türelmes vele! – kérlelem. – Nem olyan könnyű beilleszkedni egy házban, ahol nem akad senki, aki elmondaná, hogy mi a teendő.
Amikor Zoe befejezi a vacsorát, hozom a magazinjait, hogy átnézhesse őket. A nővérem imádja a magazinokat. Míg lapozgat, két szelet kenyér közé betolok egy szelet sajtot, vacsorának ez is megteszi. Leülök, és evés közben a leckémbe is belekezdek.
Abban a pillanatban, amikor előhúzom a jegyzetlapokat, amiket Mrs. Petersontól kaptam a tiszteletről szóló esszémhez, hallom, hogy nyílik a garázshoz vezető ajtó.
– Chan, merre vagy? – kérdezi anya a hallból.
– A konyhában! – kiáltom vissza.
Anya belibeg a konyhába, a kezében egy Neiman Marcus–zacskó. – Hoztam neked valamit.
Benyúlok a zacskóba, és előhúzok egy világoskék Geren Ford féltőt. – Köszi! – mondom, és igyekszem nem mutatni Shelley előtt, hogy értékelem a gesztust, mert ő semmit sem kapott anyától. Nem mintha érdekelné. Túlságosan lefoglalják a celebek ruhái és ékszerei.
– Megy ahhoz a sötét farmerhez, amit a múlt héten vettem neked – mondja anya, miközben előhúz néhány szelet steaket a fagyóból. és elkezdi kiolvasztani őket a mikróban. – Nos... milyennek találtad Amandat?
– Nem volt a helyzet magaslatán – mondom neki. – Be kellene tanítanod. – Meg sem lepődöm azon, hogy nem reagál erre.
Egy perccel később apa is megérkezik, és máris a munkájára panaszkodik. Egy számítógépes chipeket gyártó cég tulajdonosa, és már többször említette, hogy sovány év elé nézünk, ami nem gátolja meg anyát abban, hogy nagy bevásárlásokat rendezzen. Bár apa sem fogta vissza magát, amikor BMW–t vett a születésnapomra.
– Mi van vacsorára? – kérdezi, és meglazítja a nyakkendőjét. Fáradtnak és kimerültnek tűnik, mint mindig. Anya a mikróra pillant.
– Steak.
– Nem kívánok semmi nehezet – mondja apa. – Valami könnyebb?
Anya dohogva kikapcsolja a mikrót. – Tojás? Spagetti? – sorolja, de süket fülekre talál.
Apa kimegy a konyhából. Ha testben haza is érkezett, az esze még mindig a munkáján jár. – Mindegy. Valami könnyűt! – szól vissza.
Az ilyen pillanatokban nagyon sajnálom az anyámat. Apa nem figyel rá eléggé. Vagy dolgozik, vagy üzleti úton van, vagy csak nincs kedve hozzánk. – Majd én elkészítem a salátát – mondom, és kiveszem a hozzávalókat a frigóból.
Anya hálásnak tűnik a segítségért, már ha az a kis mosoly az ajkán tényleg ezt jelenti. Csendesen dolgozunk egymás mellett. Megterítek, anya hozza a salátát, a rántottát és a pirítóst. Nyökög valamit arról, hogy senki sem értékeli az erőfeszítéseit, de szerintem csak azt akarja, hogy meghallgassam, nem beszélgetésre vágyik. Shelley még mindig a magazinokat bújja, nem érzi a feszültséget a szüléink között.
– Pénteken elmegyek Kínába két hétre – hirdeti ki apa, amikor pólóban és melegítőalsóban visszatér a konyhába. Ledobja magát a szokott helyére az asztalfőn, és tojást lapátol a tányérjára. – A beszállítók selejtes árut küldtek, ki akarom deríteni, mi folyik odaát.
– Mi lesz DeMaióék esküvőjével? Már elígérkeztünk erre a hétvégére.
Apa lecsapja a villáját, és anyára mered. – Aha, a DeMaio kölyök esküvője nyilván fontosabb, mint az, hogy életben tartsam a céget.
– Bill, nem azt mondtam, hogy az üzlet kevésbé fontos – mondja anya, és ő is lecsapja a villát. Még szerencse, hogy akad elég tányér a házban. – Csak éppen nem túl elegáns az utolsó pillanatban lemondani az ilyesmit.
– Menj akkor egyedül!
– És hagyjam, hogy pletykáljanak, csak mert te nem vagy hajlandó elkísérni? Kösz, de nem.
A szokásos vacsoracsata Hastingséknél. Apa panaszkodik, hogy mennyit kell dolgoznia, anya kétségbeesetten védi a látszatot, hogy milyen boldog család vagyunk, Zoe meg én csendesen meghúzódunk a partvonalon.
– Milyen volt a suli? – kérdezi végül anya.
– Jó – mondom, és nagyvonalúan elhallgatom, hogy Jay lett a tanulópárom. – Kémiából nagyon kemény tanárt kaptunk.
– Minek vetted fel a kémiát? – szól közbe apa. – Ha nem leszel belőle, rontja az átlagodat. A Northwestern re nehéz bekerülni, és nem fognak kivételezni veled csak azért, mert én is oda jártam.
– Felfogtam, apa – mondom totál lenyomódva. Ha Jay nem fogja komolyan venni a kutatási feladatot, hogy lesz meg az ötösöm?
– Zoenak új gondozója van – informálja apát anya. – Emlékszel rá?
Apa vállat von. Amikor a legutóbbi gondozó felmondott, ragaszkodott ahhoz, hogy a nővéremet egy otthonban helyezzük el. Életemben nem ordítottam annyit, mint akkor, mert nem hagyom, hogy Zoet otthonba küldjék, ahol nem gondoskodnak róla rendesen, és nem is értik, hogy mit akar. Ezért olyan fontos nekem, hogy bejussak a Northwesternre. Ha közel van a főiskola, otthon lakhatok, és gondoskodhatok arról, hogy a szüleim ne paterolják el Zoet.
Kilenckor Megan telefonál, és Darlene–re panaszkodik. Szerinte Darlene megváltozott a nyáron, tökre beképzelt lett, csak mert egy tőiskolás fiúval jár. Fél tízkor Darlene is felhív, hogy szerinte Megan féltékeny, mert ő főiskolással jár. Kilenc negyvenvalamennyikor Lisa is hív, hogy beszélgetett Megannel és Darlene–nel is, és nem akar belekeveredni ebbe a vitába. Egyetértek vele, bár szerintem már nyakig benne ülünk.
Háromnegyed tíz is elmúlik, amikor befejezem az esszét Mrs. Petersonnak, és mehetek segíteni anyának lefektetni Zoet. Olyan álmos vagyok, hogy majdnem leesik a fejem.
Átöltözöm pizsamába, bebújok az ágyba, és megcsörgetem Davidet. – Helló, bébi! – mondja. – Mizu?
– Nem sok. Ágyban vagyok. Jól érezted magad Mattéknál?
– Igen, de jobb lett volna, ha te is ott vagy.
– Mikor értél haza?
– Egy órája. Úgy örülök, hogy felhívtál.
Felhúzom a vastag, rózsaszín paplant az államig, és a puha párnára hajtom a fejem. – Tényleg? – mondom, dicséretre vágyva, és egy kicsit flörtölve. – Miért?
David már nagyon régen nem mondta, hogy szeret.
Tudom, hogy nem az az érzelgős fajta. Apa sem az. De szeretném hallani tőle. Hallani akarom, hogy szeret. Hallani akarom, hogy hiányoztam neki. Hallani akarom, hogy mindig rólam álmodott.
Colin megköszörüli a torkát.
– Még sohasem szexeltünk telefonon.
Na, jó, hát nem éppen erre számítottam. De miért is vagyok meglepődve? David kamasz, és a kamaszok állandóan a szexre, meg minden őrültségre gondolnak. Ma délután, amikor elolvastam Jay szavait a dugásról, igyekeztem nem figyelni a gyomromban jelentkező görcsre. El sem hinné, ha elárulnám neki, hogy még szűz vagyok.
David és én még sohasem szexeltünk. Se telefonon, se sehogysem. Áprilisban már majdnem megtörtént a Lisaék nyaralója mögötti parton, de elgyávultam. Még nem voltam kész rá.
– Telefonszex?
– Aha. Játssz magaddal. Chan! Közben meg meséld el nekem, hogy mit csinálsz! Totál felizgatnál vele.
– És te mit csinálsz, miközben én önmagammal játszadozom? – kérdezem tőle.
– Megfejem a kígyót. Miért, mit gondoltál, leckét írok?
Felkacagok. Kicsit idegesen, hiszen két hónapig nem láttuk egymást, és nem is beszéltünk túl sokat, most meg egy nap alatt akar eljutni a „Szia, de jó, hogy újra találkoztunk!”–tól a „Játssz magaddal, én pedig megfejem a kígyót!”–ig. Mi ez? Valami vicc??? Úgy érzem magam, mintha Pat McCurdy valamelyik mocskos dalának főszereplője lennék.
– Ugyan már, Chan! – mondja David. – Fogd fel gyakorlásként, mielőtt belevágunk az igaziba! Vedd le a felsőd, és érintsd meg magad!
– David... – mondom.
– Mi van?
– Bocs, de nem akarom. Most nem.
– Tuti?
– Igen. Haragszol?
– Nem – mondja. – Csak arra gondoltam, jó lenne kicsit felturbózni a kapcsolatunkat.
– Szerintem így sem unalmas.
– Iskola... fociedzés... együtt lógás. Ez után a nyár után képtelen vagyok elviselni a rutint. Egész nyáron vízisíeltem, wakeboardoztam, ét extrém túráztam. Mindent csináltam, amitől megszaladhat az ember pulzusa. Tudod, milyen az, mikor felmegy benned az adrenalin!
– Jól hangzik.
– Jó is volt. Chan?
– Igen?
– Megint szeretném azt érezni. Veled