4.rész

Sziasztok!
Nem tudom hallottátok-e hogy Justin törölte az instagram fiókját, bár biztos mert ezzel van  teli a net.
Ez a kép annyira igaz a mostani helyzetre, eddig utáltam Selenát de ezzel szerzett magának pár pirospontot:


Jó olvasást!
xoxo.
Norina
                                                                    Justin

SEJTETTEM, HOGY BEHÍVATNAK MAJD AZ IGAZGATÓIBA valamikor a tanév során, de nem gondoltam volna, hogy rögtön az első napon megtörténik. Úgy hallottam, hogy dr. Aguirrét azért vették fel, mert kemény csávónak bizonyult valami milwaukee–i gimiben. Valaki azt köphette neki, hogy én vagyok a bandavezér. Ez lehet az oka, hogy szerény személyem ül vele szemben, nem egy másik Latin Vér–tag.
Aguirre felpuffasztott mellkassal arról regél, hogy szigorúbb szabályokat fognak bevezetni. Csak ezért rángattak ki a tesióráról? Észreveszem, hogy kóstolgat, arra kíváncsi, hogyan reagálok a fenyegetésre: – ...és az idén kér fegyveres biztonsági őrt is felvettünk, Justin.
A szeme következetesen rám mered, próbál megfélemlíteni. Na, ja. Rögtön látom, hogy hiába latin– amerikai, fogalma sincs arról, mi az utca törvénye. Valószínűleg beszámol majd arról, hogy ő is olyan szegényen nőtt föl, mint én. Aha, szerintem még autóval sem menne keresztül azon a városrészen, ahol lakom. Felajánlhatnám neki, hogy elkísérem.
Elém áll. – Ígéretet tettem a tanfelügyelőnek és az igazgatótanácsnak, hogy személyesen felelek majd azért, hogy az iskola életét megbénító erőszakot gyökeresen kiirtsuk. Amennyiben valaki megsérti a házirendet, gondolkodás nélkül felfüggesztem.
Semmit sem csináltam, csak eljátszadoztam azzal a pompondívával, és máris felfüggesztésről beszél. Talán hallott a tavalyi felfüggesztésemről. Arról az aprócska incidensről, amely miatt három napig nem jöhettem iskolába. Nem is az én hibám volt... legalábbis nem egészen. Ryannek volt egy elmélete, miszerint a hideg víz másképpen hat a fehér csávók farkára, mint a latin– amerikaiakéra. Pont vele vitatkoztam a kazánházban, miután elzárta a melegvizet, amikor elkaptak bennünket.
Semmi közöm sem volt a dologhoz, de rám kenték az egészet. Ryan próbálta volna elmondani az igazságot, de a régi diri végig sem hallgatta. Talán ha egy kicsit többet kardoskodtam volna az igazam mellett, figyelt volna rám. De mi értelme veszett ügy mellé állni?
Nyilvánvaló, hogy Chanel Hastings miatt vagyok itt. Az idióta pasija nyilván sohasem fogja ebben az irodában végezni. Az kizárt dolog. Hiszen a focicsapat üdvöskéje. Lóghat az órákról, verekedhet, de Aguirre akkor is a seggét nyalja. David Smith mindig rám vág egyet, amikor meglát, mert tudja, hogy úgyis megússza. Valahányszor vissza akarok ütni neki, mindig sikerül vagy elszelelnie, vagy éppen arrafelé szaladnia, ahol tobzódnak a tanárok... akik persze alig várják, hogy végre elkúrjak valamit.
Majd egyszer...
Felnézek Aguirrére. – Nem fogok verekedést kezdeményezni. – Legfeljebb egy megkezdettet befejezni.
– Remek – mondja Aguirre. – De azt hallottam, hogy egy diáklányt máris molesztáltál a parkolóban.
Az is az én hibám lenne, hogy Chanel Hastings vadonatúj Beemelő majdnem áthajtott rajtam? Az elmúlt három évben sikeresen elkerültem azt a gazdag picsát. Hallottam, hogy tavaly hármast kapott valamiből, de elég volt egy telefonhívás a szülei részéről, és máris kijavították ötösre.
Hiszen azzal a hármassal megnehezítenék a főiskolai felvételijét.
Bassza meg, de tényleg! Ha én hármast kapnék, mi’amá azonnal nyakon vágna, és halálra szekálna, hogy még többet tanuljak. Kurva sokat melózok azért, hogy jók legyenek a jegyeim, de még így is állandóan piszkálnak, hogy áruljam már el, milyen trükkel jutottam hozzá a helyes válaszokhoz. Sohasem csalnék. Nem a főiskolai felvételiről van szó. Magamnak akarom bebizonyítani, hogy bejuthatnék, ha... máshova születtem volna.
Lehet, hogy a déliek ostobábbnak tűnnek, mint az északi negyed lakói, de ez baromság. Mert akkor mi van, ha nem vagyunk olyan gazdagok és anyagiasak, és nem akarunk a legfelkapottabb, legpuccosabb egyetemekre járni? Többnyire a túlélésért harcolunk, és állandóan azt nézzük, merről támadnak bennünket.
Chanel Hastings életében valószínűleg az a legkomolyabb probléma, hogy melyik étteremben vacsorázzon aznap este. Az a csaj a kívánatos testét használja arra, hogy mindenkit manipuláljon maga körül.
– Megosztanád velem, hogy mi történt a parkolóban? Szeretném hallani a te sztoridat is – mondja Aguirre.
Bocs, de nem. Már régen megtanultam, hogy az én történetem nem számít. – Az az izé ma reggel... totál félreértés volt – mondom neki. Chanel Hastings értett félre valamit, hiszen ö próbált két járművet bepasszírozni egy parkolóhelyre.
 Aguirre feláll, és áthajol fényesre polírozott asztala felett. – Ne csináljunk rendszert a félreértésekből, oké?
– Justin.
– Micsoda?
– Justinnak szólítanak – mondom. Amit tud rólam, az iskolai aktákból tudja. Amilyen elfogultak velem szemben, valószínűleg minimum tíz centi vastag a dossziém.
Aguirre bólint. – Rendben, Justin. Indíts a hatodik órára! De ne feledd, szemmel tartom az iskolát, és minden mozdulatodat figyelni!. Nem akarlak többet ebben az irodában látni. – Amikor felállok, a vállamra teszi a kezét. – Csak hogy tudd: az a célom, hogy minden diák sikeresen leérettségizzen ebben az iskolában. Minden diák, Justin. Te is. Sejtem, hogy előítéleteid vannak velem szemben, de kérlek, tedd őket félre. Me entiendes? (Értve vagyok?)
– Sí, entiendo (Igen, értettem)– mondom, és azon gondolkodom, vajon hihetek–e neki. A folyosón állok, tengernyi diák siet a következő órára. Nekem fogalmam sincs, hova kellene mennem, és még mindig a tornacucc van rajtam.
Átöltözés közben az öltözőben felcsendül a zene, ami azt jelenti, hogy kezdődik a hatodik óra. Kihúzom az órarendet a farzsebemből. Kémia Mrs. Petersonnal. Nagyszerű. Egy újabb kemény legény. Illetve jelen esetben kemény leány.